Csákvár

Weboldal

Csákvár története:

Csákvárnak rövid rajza című alkotás szerzője Kováts Sámuel tudós református lelkész. A XIX. Század elején szólt lelkületesen községről, Csákvárról, amely évezredek óta ember által lakott hely. A ma 5100 lakosú község természeti adottságai kedvezőek: a Vértes délkeleti peremén terül el, a zámolyi - medence által határolt völgynyílásban. Felszíni vizeit a Császár - patak vezeti el a Velencei tó felé. Éghajlata kedvező, földjei termékenyek, erdei fában, vadban gazdagok. Itt \\\"...lakni valóban derék...\\\" összegezte Kováts Sámuel. Ennek bizonysága a település gazdag történelme. Csákvár nyugati szélét lezáró sziklák között meghúzódó Báraczházi barlang ősállatmaradványairól nevezetes. A szép mészkőcsipkézet borította barlang 50-30 ezer év előtti ember maradványait, pattintott vésőket, állatcsontokból készült, eszközöket őrzött meg az utókornak. Mellettük 10-12 millió évvel ezelőtt élt, azóta kipusztult ősállatok - köztük a \\\"háromujjú osló\\\", a \\\"csákvári hiéna\\\" maradványait is megtalálták. A falu nyugati részén a mai evangélikus templom környékén találhatók a római kori \\\"Floriana\\\" maradványai. Az 1960-as ásatás ugyanis a Várdombon hitelesítette az erődített fallal körülvett római település helyét. Az 1980-as évek nagyszabású ásatásainak eredménye közel 2000 római kori sír feltárása jellegzetes gazdag leletanyaggal. Ugyancsak itt emelkedett korai Árpád korban a település nevében szereplo Csák nemzetség vára. A honfoglalást regényes geszta formájában elmondó Anonymus tesz említést Csákvárról: Árpád vezér (Bodajk hegyétol) kelet felé Elodnek, Szabolcs apjának erdőt adott, melyet most Vértesnek hívnak. Ez alatt az erdő alatt a Fero-mocsár (Velencei tó) mellett Szabolcs unokája, Csák sok idő múltával várat emelt. Kézai Simon is erre a vidékre helyezte a Szabolcstól eredő Csákok ősi, még honfoglalás kori szállásterületét. A község nevének legkorábbi írásos elofordulásai: Saac Castrum, Chakvara(1228, 1237, 1460). A XV. Században már piacos hely. II. Lajos 1519-ben Gesztes várával együtt Török Imrének adományozta. 1543-ban a török hadak elfoglalták és elpusztították a Csákvárt és térségét. Csak közel egy évszázad multával, a XVII. Sz. első felétől bizonyítható a népesség újbóli megjelenése és folyamatos jelenléte. A török elleni felszabadító háború megkezdésekor (1683) lakói ismét elhagyták a falut, s csak 1688-ban Székesfehérvár visszafoglalását követően népesült be újra. 1696-ban 26 család, a XVII. Sz. közepén már 335 család lakta, népessége meghaladta a 2000 főt. 1792-től mezőváros. A vásártartási jog elnyerése erősítette az iparos és kereskedő rétegét. A múlt századtól adatok bizonyítják, hogy a helyi kézművesek közül kiemelkedett a messze földön is híressé vált fazekasipar. Esterházy Miklós második feleségével, a Török családból leányágon származó bedeghi Nyári Krisztinával kötött házassága (1624) után a település története több mint három évszázadon át egybekapcsolódott az Esterházy - családéval. Nemcsak benépesítették a falut, uradalmaik középpontjává tették, hanem jelentős műemlékekkel is gazdagították a települést